A faktoring az áruszállításból és szolgáltatás nyújtásából származó rövid lejáratú követelések megvásárlása és kezelése. A faktoring cég szerződés keretében átveszi a követelések fizetőképességi kockázatát és megelőlegezi a követelést.

A cégek a követelésük eladása céljaként több okra is gondolhatnak. Egyrészt, ha nem ismerik a vevőt, nem biztosak a fizetőképességében (pl. külkereskedelem során), másrészt ha nincs elég pénzük a megrendeléshez kapcsolódó pénzügyi terhek viselésére (forráshiány) és valamilyen oknál fogva nem jutnak bankhitelhez. Jelen időszakban ez az utóbbi a jellemző indoka a faktoring megállapodások létrejöttének. Sajnos a kialakult gyakorlat szerint mindenki késve fizet a partnereinek, kialakul a körbetartozás. A faktoring ügylet keretében mindenki komolyabban veszi a fizetési határidőket, kiszámíthatóbb pénzmozgást eredményez a finanszírozásnak ez a módja.

Fontos szempont, hogy a faktoring cégek nem az ügyfelük hitelképességére kíváncsiak, ők az adott ügyletet (vevő-szállító közötti kapcsolatot) vizsgálják, számukra a vevő személye meghatározó fontosságú (ő fog fizetni). Ha egy országosan ismert, az adott ágazatban meghatározó jelentőségű vevő a partnerünk, bízvást számíthatunk a faktoring ügyletre.

Az előnyöket röviden összefoglalva elmondható, hogy

• Csökken a kintlévőség, nő az eszközök forgási sebességev
• Könnyebbé válik a pénzügyi tervezés
• Egyszerű és gyors ügyintézés (pár nap alatt pénzhez lehet jutni)
• A társaság forgalmának növeléséhez, új piacok megszerzéséhez biztosíthatóak a pénzeszközök
• Bankhitelnél gyorsabb ügyintézés, kezdő vállalkozások, rosszabb mérleggel rendelkezők is forráshoz juthatnak
• Nincs szükség biztosítékra, mint a bankhitelnél

Jellemző faktoring ügyletek:

• csendes (értesítés nélküli) faktoring
  Nem értesítik az adóst a faktoring megállapodás létrejöttéről. A szállító kapja a pénzt, majd fizeti ki a faktoring céget. Tehát a vevő nem szerez tudomást arról, hogy a szállító milyen módszerrel finanszírozza a tevékenységét.
• nyílt faktoring ügylet
  Az adóst (vevő) értesítik az ügylet létrejöttéről, sőt annak vállalnia kell, hogy a faktoring cég felé fogja a vételárat megfizetni. (Hazánkban ez a típus terjedt el.)
• export faktoring
  Bár a fenti két csoportosítás valamelyikébe tartozik, mégis külön említést érdemel. Export esetén sokkal gyakoribb a vevő ismeretének hiányában, hogy a faktorálás célja a fizetési kockázat kezelése, nem csupán a pénzhiány. Gyakran külön importfaktor (külföldi cég) bevonására is sor kerül, hiszen ő az, aki a vevőt, a helyi viszonyokat ismeri. Fontos előnye a faktoring ügyletnek az is, hogy segítséget kapunk a dokumentáció kezeléséhez, a külföldi jogszabályok, viszonyok megismeréséhez, egyéb kapcsolódó szolgáltatásban is részesülhetünk.

A vevőkövetelés leszámítolását jelenti. Amennyiben a szállítás megtörtént és a felek halasztott fizetésben állapodtak meg, a szállítónak lehetősége van a vevőkövetelését egy faktorcég felé értékesíteni, így idő előtt pénzhez juthat.
Főbb előnye, hogy nem igényel külön biztosítékot, továbbá, hogy nem a szállítót, hanem a vevőt vizsgálják a faktorcégek, így abban az esetben is forráshoz juthat a szállító, ha egyébként kevésbé lenne hitelképes.

A faktorálással szerzett forrást a vállalkozás tevékenységébe azonnal vissza lehet forgatni és a termelés bővítését szolgáló beszerzésre, készletvásárlásra és termék, illetve szolgáltatás előállítására lehet fordítani.
A faktorhitel igénybevételével a vállalkozás ki tudja használni növekedési lehetőségeit.
A faktoring szolgáltatás további előnye, hogy a faktorház a vállalkozó követeléseit nyilvántartja, kezeli, azokat könyvelésre kész állapotban tudja a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. A hátralékos adósokat fizetésre ösztökéli.

Általában, és csak a nagyságrend illusztrálása céljából, ha pl. a faktorálás futamideje 30 nap, a faktorálás költsége a bruttó számlaérték mintegy 1,6-2%-a. A költség két tényezőből tevődik össze, a faktordíjból és a kamatból. A faktordíj a bruttó számlaösszegre vetített fixdíj, a kamat pedig az előleg értékére vetített éves kamatláb futamidőre jutó hányada.

Azt, hogy ez a költség sok, vagy kevés, a következők mérlegelése alapján kell eldönteni:

• A faktor összetett szolgáltatást nyújt: Ha hagyományos, teljes körű konstrukcióról van szó, akkor megvásárolja a számlakövetelést, kezeli az ügyfél követelését és ezzel könyvvezetési feladatokat is végez, beszedi a számlakövetelést, és futja az üzlet kockázatát. Ezeket a feladatokat a szállító tulajdonképpen kihelyezi a faktorhoz, aki a különféle tevékenységeket testre szabottan végzi el a számára. A vállalkozó nemcsak pénzhez jut, hanem számos adminisztrációs munka, sőt a kinnlevőségek beszedésének terhe is lekerül a válláról.
• A mérleg másik oldalán a faktoráló cég helyzete esik latba. Az tudni illik, hogy a vállalatnak van-e lehetősége másmódon megoldania cash flow problémáit az adott időszakra. Igénybe tud-e venni folyószámlahitelt, és ha igen, milyen kamat mellett. Szüksége van-e folyamatos finanszírozásra, ami a faktoring lényege.

Mindenesetre azok a cégek, amelyek sikeresen túljutottak az első ügymeneten, és belevágtak a konstrukcióba, úgy ítélik meg, hogy a szolgáltatás ára, figyelembe véve előnyeit, reális. Azt hangsúlyozzák, hogy a faktoring révén csökkennek a kinnlevőségek, növekszik az eszközök forgási sebessége, és a pénzbefolyás tervezhetővé válik. Az ily módon felgyorsított pénzáramlás következtében pedig javul a cég likviditása is.

Forrás: FaktoringSzövetség

A faktorálásnak, éppen rugalmas volta miatt, igen sokféle fajtája létezik. A Magyarországon legelterjedtebb konstrukció, az úgynevezett visszterhes faktoring. Ilyenkor a faktor készpénzért megvásárolja ügyfele számláit, de a vevő adósságának meghitelezéséből eredő kockázat az ügyfélé marad. Ha tehát a vevő nem fizet, a faktor jogosult a számlát visszavásároltatni az ügyfelével. A visszterhes faktoring különösen az olyan kis- és középvállalati ügyfelek számára vonzó, amelyek likviditási gondokkal küzdenek, nem tudnak bankkölcsönhöz jutni, de az átlagosnál jobb minőségű vevőik vannak.

A vissztehermentes faktoring esetén a faktor, a vevő és a szállító mellé az ügyletbe beléphet a hitelbiztosító is. Ilyenkor a faktor már csak a vevőtől igényelheti a követelés kiegyenlítését. Ha a vevő csőd vagy fizetésképtelenség esetén nem tud fizetni, a biztosító 80 %-ban kártalanítja a faktorházat. Ez a forma olyan kis- és középvállalatok számára érdekes, amelyek tudatosan igyekeznek megóvni saját tőkéjüket és elkerülni a felesleges kockázatokat.

A faktor ügylet történhet azonos országon belül, ez a belföldi faktoring, de kapcsolódhat a kivitelhez is. Ebben az esetben exportfaktoringról van szó.

Az exportfaktoring úgy működik, hogy az exportőr keretmegállapodást köt egy belföldi faktorral a kivitel faktorálására. Az exportfaktor kapcsolatba lép a célországbeli szerződéses partnerével, az úgynevezett importfaktorral és a megvásárolt vevőkövetelést tovább engedményezi külföldi partnerére. A belföldi ügyfél csak az exportfaktorral áll közvetlen szerződéses kapcsolatban, az importfaktor pedig az exportfaktornak teljesíti kötelezettségeit. A konstrukció lényeges eleme a kockázatmegosztás a két faktorház között.

A különböző, egyéb típusú konstrukcióból érdemes még megemlíteni a csendes faktoringot, aminek az a lényege, hogy a vevő nem tud arról, hogy a szállító eladta a faktornak a számlakövetelést, a fizetést az eladónak teljesíti, aki az összeg egy részét továbbítja a faktornak.

Forrás: FaktoringSzövetség

A faktorálás (pénzkölcsönzés számlakövetelés megvásárlása ellenében) hosszú múltra visszatekintő pénzügyi művelet, ami az üzleti élet fejlődésével összhangban, időről-időre némileg átalakul, és a gazdasági élet szereplőinek igényeihez igazodva korszerű formában újra és újra felbukkan. Napjainkban ismét virágkorát éli. Az 1950-es években az Egyesült Államokban “fedezték fel” ismét, majd elterjedt Európában is.

A rendszerváltást követően Kelet-Európában is megjelentek a faktorcégek, de Magyarországon a szolgáltatás csak a 90-es évek végén indult jelentős fejlődésnek. A faktorált forgalom dinamikus fejlődése ellenére –1999 és 2001 között 3,8-szoros volt a növekedés- a helyzet paradox: A szolgáltatást éppen az a kör nem ismeri, amelyik leginkább hasznát vehetné.

A szakszerű (Ez a meghatározás lényegében fedi a faktoring fogalmát, de nagyon sokféle meghatározással lehet találkozni, és nincs egy mindenki által elismert, közös definíció) meghatározás szerint, a faktoring folyamatos megállapodás a faktor és az árut, szolgáltatást nyitva szállító eladó között a következőkről:

• A faktor megvásárolja a szállító/eladó számlakövetelését azonnali fizetés mellett.
• Kezeli a vevőköveteléseket, és ezzel könyvvezetési feladatokat lát el.
• Beszedi a számlaköveteléseket.

A faktoráló cég (a faktor) a megvásárolt belföldi vagy export áruszállításából származó, rövid lejáratú vevőkövetelés jelentős részét, általában 80 százalékát azonnal ki is fizeti. Ezért ez a finanszírozási forma elsősorban a korlátozottabb pénzeszközökkel rendelkező, kis- és közepes beszállító vállalkozásoknak jelent jól használható pénzügyi szolgáltatást, mert a szokásos 30, 60, esetleg 90 napos fizetési határidő helyett, azonnal pénzhez jutnak.
A faktorálással élő vállalkozások forgóeszköz-finanszírozási lehetőségei látványosan javulnak, hiszen a faktor által kifizetett pénzből újra indítható a termelési vagy szolgáltatási folyamat. A követelés beszedéséről pedig a követelés új tulajdonosa, a faktorház gondoskodik.

A faktorálás lehet egyszeri, alkalmi ügylet, de a faktorálás lényege éppen a folyamatosság, mert az teszi lehetővé, hogy a likviditási helyzet optimális szinten alakuljon. Ezért, a szokás az, hogy a faktoráltató és a faktorház hosszabb időre szóló keretszerződést kötnek. A feltételek mindig a szolgáltatást igénybevevő cég arculatához igazodnak, figyelembe véve annak termelési, szolgáltatási és szállítási sajátosságait. Így képesek létrejönni olyan tartós együttműködések faktoráltató és faktor között, amelyek hozzásegítik a vállalkozásokat potenciális növekedési lehetőségük kihasználásához, realizálásához.

Felmerül a kérdés, hogy miért előlegezi meg a faktor egy likviditási gondokkal küszködő kis- vagy középméretű vállalat számlakövetelését, az esetek többségében olyan vállalkozásét, amely egy banktól csak komoly biztosítékok bemutatása mellett, vagy akkor sem kaphatna hitelt?

A válasz igen egyszerű: A faktor számára nem elsősorban az eladó, hanem inkább a vevő pénzügyi megbízhatósága a lényeges, hiszen a megvásárolt számlakövetelés ellenértékét a vevőtől kell megkapnia. Ezért az ügylet létrejötte elsősorban attól függ, hogy ki a vevő, hiszen a faktor kockázata a vevőnél van, mert ő az adós. Ebből adódik, hogy a faktorálás ügymenetében kiemelt szerepe van a vevő minősítésének, bonitás vizsgálatának. Ha a vevő jó minősítést kap, az ügyfél –a szokásos 4-8 hét helyett-, akár 48 óra alatt hozzájuthat a megvásárolt számlaérték jelentős részéhez.

A számla ellenértéke esedékességkor a faktornak jár, hiszen ügyfele, az eladó rá engedményezte azt. Miután a vevő fizetett, a faktorház és a szállító a maradék hányaddal is elszámolnak.

Forrás: FaktoringSzövetség

Eladóként ilyenkor legtöbbször a hitelintézetek (bankok), nagyobb szolgáltatók (távközlés, gáz, Internet stb.), lépnek fel, de van példa arra is, hogy kamarák (tagdíjak), sőt, maga az Adóhivatal is értékesíti lejárt, rossz követeléseit.

Ezeket a követeléseket az eladó megkísérelte már behajtani, de nem járt sikerrel. A vételár ezekben a tranzakciókban majdnem mindig kisebb, mint a követelés értéke. Szélsőséges esetben, régen lejárt, majdnem behajthatatlan követeléseknél a követelés értékének 1-2%-a is lehet.

Az eladó számára több előnnyel is jár a művelet:

• azonnal készpénzhez jut, még ha kevesebbhez is, mint a követelések értéke
• könyvelését nem csúfítja a sok lejárt, rossz követelés

A vevő, a faktorcég ezután különböző behajtási technikákkal megkísérli az adósoktól beszedni a pénzt.

Forrás: Wikipedia

Ez a klasszikus faktorálás: a faktorcég úgy vásárolja meg a követelést, hogy annak fizetési határideje még nem járt le. Ez a finanszírozási forma főként a korlátozottabb fizetőlépességgel rendelkező kis- és közepes beszállító vállalkozásoknak jelent jól használható pénzügyi szolgáltatást.

Legjobban egy példával illusztrálható, hogy milyen előnyökkel is jár ez:

A Vállalkozó cég szállít a Kereskedőnek termékeket, amelyeket a Kereskedő 90 napos határidővel fizet ki. Elvárja viszont, hogy ez alatt a 90 nap alatt Vállalkozó bármikor további termékeket szállítson. Vállalkozó viszont minél hamarabb pénzhez szeretne jutni, hogy azt a termelésbe visszaforgatva kielégíthesse Kereskedő felé az áruszállítási igényeit.

A fenti példában Vállalkozó tehát árut hitelez Kereskedőnek, amire igazából nem is tudna vállalkozni, mert nem eléggé tőkeerős hozzá: viszont a piac erre gyakorlatilag rákényszeríti.

Iyenkor szokásos a követelést eladni egy faktorcégnek, amely Vállalkozó számára azonnal kifizeti az összeg valahány százalékát (általában 70-90%). A faktorcég pedig türelmesen vár, hogy Kereskedő kifizesse a tartozását felé. A faktorcég haszna a teljes követelés és a kifizetett vételár közötti különbözet. Ilyen jellegű műveletek finanszírozásához faktorcéget igénybe venni sokkal egyszerűbb, általában olcsóbb is, mint bankhoz fordulni hitelért.

Forrás: Wikipédia

Faktorálás alatt követelések adásvételét értjük. A követelés származhat áruforgalomból, szolgáltatásból, bankhitelből stb. A hitelező a követelést eladja a faktorálónak, innentől kezdve minden jogát elveszíti az adóssal szemben, és ezek a jogok a faktorálóra szállnak át (beleértve a fedezetek jelzálogjogait is).

Forrás: Wikipedia