A bankszámlaszerződés olyan pénzkezelési szerződés, amelynek elsődleges funkciója a pénzforgalom lebonyolítása. A szerződés alanyai egyrészt a hitelintézet, másrészt pedig a vele szerződést kötő gazdálkodó szervezet, illetve más jogi vagy természetes személy. A szerződés alapján a hitelintézet kötelessége, hogy a számlán lévő pénzt kezelje és nyilvántartsa; a számlatulajdonost a számla egyenlegéről értesítse és a számla terhére adott megbízásokat teljesítse, jogosult ugyanakkor arra, hogy a számlán lévő összeget használja, hasznosítsa. Az így keletkező kamattal/haszonnal szabadon rendelkezik, azzal a szerződés megszűnésekor sem köteles elszámolni. A bankot emellett jutalékra, valamint a költségeinek a megtérítésére is igényt tarthat.

A belföldi jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok kötelesek pénzforgalmi bankszámlaszerződést kötni, mivel pénzeszközeiket (a készpénzben teljesíthető fizetések céljára szolgáló pénzeszközök kivételével) bankszámlán kell tartaniuk, pénzforgalmukat pedig bankszámlán kell lebonyolítaniuk.

Kereskedelmi bankok:
passzív bankügylet: betétgyűjtés
aktív bankügyletek: hitelnyújtás
Angol típusú rendszer: külön ker. és befektetési bankok
Német rendszer: nem vált külön, nagy hitelbankok
Központi (emissziós) bank:
• pénzkibocsátás
• pénz mennyiségének szabályozása
• pénzintézeti számlák vezetése
• központi költségvetésen keresztül államháztartással finanszírozási kapcsolat
• árfolyam-politikai döntések
• arany és devizatartalékok menedzselése
M1: tranzakciós pénz
M2: kvázipénz=M1 + lekötött betétek
Pénzteremtés: hitelnyújtás v. külföldi deviza vétele
Multiplikátor hatás: m=1/t, ahol t a tartalékráta

Fizetési kártya, melynek igénylésekor nem szükséges folyószámlát nyitni, és a bankban nem kell pénzt elhelyezni. Hitelkártyával történő vásárláskor a kibocsátó bank hitelezi meg a kifizetett összeget, amely Magyarországon akár 40-46 napig kamatmentesen használható. A fizetési határidőre csupán az elköltött összeg 5-10%-át kötelező visszafizetni, és a fennmaradó összeget olyan ütemben és akkora részletekben fizetheti vissza az ügyfél, ahogy az számára a legmegfelelőbb. A visszafizetett összeggel a hitelkerete feltöltésre kerül, így az újra felhasználhatóvá válik.

A faktorálásnak, éppen rugalmas volta miatt, igen sokféle fajtája létezik. A Magyarországon legelterjedtebb konstrukció, az úgynevezett visszterhes faktoring. Ilyenkor a faktor készpénzért megvásárolja ügyfele számláit, de a vevő adósságának meghitelezéséből eredő kockázat az ügyfélé marad. Ha tehát a vevő nem fizet, a faktor jogosult a számlát visszavásároltatni az ügyfelével. A visszterhes faktoring különösen az olyan kis- és középvállalati ügyfelek számára vonzó, amelyek likviditási gondokkal küzdenek, nem tudnak bankkölcsönhöz jutni, de az átlagosnál jobb minőségű vevőik vannak.

A vissztehermentes faktoring esetén a faktor, a vevő és a szállító mellé az ügyletbe beléphet a hitelbiztosító is. Ilyenkor a faktor már csak a vevőtől igényelheti a követelés kiegyenlítését. Ha a vevő csőd vagy fizetésképtelenség esetén nem tud fizetni, a biztosító 80 %-ban kártalanítja a faktorházat. Ez a forma olyan kis- és középvállalatok számára érdekes, amelyek tudatosan igyekeznek megóvni saját tőkéjüket és elkerülni a felesleges kockázatokat.

A faktor ügylet történhet azonos országon belül, ez a belföldi faktoring, de kapcsolódhat a kivitelhez is. Ebben az esetben exportfaktoringról van szó.

Az exportfaktoring úgy működik, hogy az exportőr keretmegállapodást köt egy belföldi faktorral a kivitel faktorálására. Az exportfaktor kapcsolatba lép a célországbeli szerződéses partnerével, az úgynevezett importfaktorral és a megvásárolt vevőkövetelést tovább engedményezi külföldi partnerére. A belföldi ügyfél csak az exportfaktorral áll közvetlen szerződéses kapcsolatban, az importfaktor pedig az exportfaktornak teljesíti kötelezettségeit. A konstrukció lényeges eleme a kockázatmegosztás a két faktorház között.

A különböző, egyéb típusú konstrukcióból érdemes még megemlíteni a csendes faktoringot, aminek az a lényege, hogy a vevő nem tud arról, hogy a szállító eladta a faktornak a számlakövetelést, a fizetést az eladónak teljesíti, aki az összeg egy részét továbbítja a faktornak.

Forrás: FaktoringSzövetség