A faktorálás jelentése
A faktorálás (pénzkölcsönzés számlakövetelés megvásárlása ellenében) hosszú múltra visszatekintő pénzügyi művelet, ami az üzleti élet fejlődésével összhangban, időről-időre némileg átalakul, és a gazdasági élet szereplőinek igényeihez igazodva korszerű formában újra és újra felbukkan. Napjainkban ismét virágkorát éli. Az 1950-es években az Egyesült Államokban “fedezték fel” ismét, majd elterjedt Európában is.
A rendszerváltást követően Kelet-Európában is megjelentek a faktorcégek, de Magyarországon a szolgáltatás csak a 90-es évek végén indult jelentős fejlődésnek. A faktorált forgalom dinamikus fejlődése ellenére –1999 és 2001 között 3,8-szoros volt a növekedés- a helyzet paradox: A szolgáltatást éppen az a kör nem ismeri, amelyik leginkább hasznát vehetné.
A szakszerű (Ez a meghatározás lényegében fedi a faktoring fogalmát, de nagyon sokféle meghatározással lehet találkozni, és nincs egy mindenki által elismert, közös definíció) meghatározás szerint, a faktoring folyamatos megállapodás a faktor és az árut, szolgáltatást nyitva szállító eladó között a következőkről:
- A faktor megvásárolja a szállító/eladó számlakövetelését azonnali fizetés mellett.
- Kezeli a vevőköveteléseket, és ezzel könyvvezetési feladatokat lát el.
- Beszedi a számlaköveteléseket.
A faktoráló cég (a faktor) a megvásárolt belföldi vagy export áruszállításából származó, rövid lejáratú vevőkövetelés jelentős részét, általában 80 százalékát azonnal ki is fizeti. Ezért ez a finanszírozási forma elsősorban a korlátozottabb pénzeszközökkel rendelkező, kis- és közepes beszállító vállalkozásoknak jelent jól használható pénzügyi szolgáltatást, mert a szokásos 30, 60, esetleg 90 napos fizetési határidő helyett, azonnal pénzhez jutnak.
A faktorálással élő vállalkozások forgóeszköz-finanszírozási lehetőségei látványosan javulnak, hiszen a faktor által kifizetett pénzből újra indítható a termelési vagy szolgáltatási folyamat. A követelés beszedéséről pedig a követelés új tulajdonosa, a faktorház gondoskodik.
A faktorálás lehet egyszeri, alkalmi ügylet, de a faktorálás lényege éppen a folyamatosság, mert az teszi lehetővé, hogy a likviditási helyzet optimális szinten alakuljon. Ezért, a szokás az, hogy a faktoráltató és a faktorház hosszabb időre szóló keretszerződést kötnek. A feltételek mindig a szolgáltatást igénybevevő cég arculatához igazodnak, figyelembe véve annak termelési, szolgáltatási és szállítási sajátosságait. Így képesek létrejönni olyan tartós együttműködések faktoráltató és faktor között, amelyek hozzásegítik a vállalkozásokat potenciális növekedési lehetőségük kihasználásához, realizálásához.
Felmerül a kérdés, hogy miért előlegezi meg a faktor egy likviditási gondokkal küszködő kis- vagy középméretű vállalat számlakövetelését, az esetek többségében olyan vállalkozásét, amely egy banktól csak komoly biztosítékok bemutatása mellett, vagy akkor sem kaphatna hitelt?
A válasz igen egyszerű: A faktor számára nem elsősorban az eladó, hanem inkább a vevő pénzügyi megbízhatósága a lényeges, hiszen a megvásárolt számlakövetelés ellenértékét a vevőtől kell megkapnia. Ezért az ügylet létrejötte elsősorban attól függ, hogy ki a vevő, hiszen a faktor kockázata a vevőnél van, mert ő az adós. Ebből adódik, hogy a faktorálás ügymenetében kiemelt szerepe van a vevő minősítésének, bonitás vizsgálatának. Ha a vevő jó minősítést kap, az ügyfél –a szokásos 4-8 hét helyett-, akár 48 óra alatt hozzájuthat a megvásárolt számlaérték jelentős részéhez.
A számla ellenértéke esedékességkor a faktornak jár, hiszen ügyfele, az eladó rá engedményezte azt. Miután a vevő fizetett, a faktorház és a szállító a maradék hányaddal is elszámolnak.
Forrás: FaktoringSzövetség
Hasonló cikkek
